A keretező javaslata – avagy nem tudhatod, honnan jön a jó ötlet

Sajnos az elmúlás az élet elengedhetetlen része, és ezt előbb-utóbb mindenki meg fogja a saját bőrén is tapasztalni. Engem a tavalyi év folyamán ért veszteség, mikor az utolsó élő nagyszülőm, az anyai nagyanyám is végül megtért az égiekhez. Félreértés ne essék, 96 éves volt és szívbeteg, tehát nem mondhatja senki, hogy tragikus hirtelenséggel történt a dolog, de ettől függetlenül fájt a veszteség, elvégre nagyon szerettem. Sajnos ezzel olyan gondok is adódnak, amikre a haláleset előtt nemigen gondol az embert, mint például az elhunyt tárgyainak a sorsa, Nagyanyám egy nagy, elegáns lakásban lakott egyedül, körbevéve egy csomó régi bútorral. Mivel két gyermeke volt, azaz anyukám és a nagybátyám, így ők örökölték a lakást és az ingóságokat is, ahogy az rendjén is való. Csakhogy közöttük sosem volt épp felhőtlen a viszony, úgy hallottam, hogy már gyerekkorukban is sok viszálykodás esett meg, és felnőttként sem kimondottan bírták egymást. Ahogy az várható volt, az öröklött lakás kapcsán is kialakult a vita, hogy mi legyen kié, és egyébként is, mit kezdjenek az ingatlannal. Pontosan ezért beszéltem meg évekkel az elkerülhetetlen bekövetkezte előtt mindkettejükkel, hogy mielőtt elkezdenek mindent felosztani és ócskásoknak elpasszolni, hadd nézzek körül, mert bútorokban eléggé hiányt szenvedek.

Szerencsére tartották magukat a megállapodáshoz, és felmérhettem a terepet, még őelőttük. Sajnos azonban amit gyermekként még nem fog fel az ember, az a tárgyak kora és értéke. De sokan felnőttként sem. A lényeg, hogy valószínűleg valamelyik gyermeke nyomására, de a nagyi mostanra egy csomó szép, régi bútorát lecserélte valamilyen modern, áruházi, lapra szerelt pozdorjakölteményre (lennének tippjeim, hogy hová lettek az értékes bútorok), így nem sok minden maradt, ami valóban szépnek és értékesnek mondható volt. Ne értsenek félre, én nem keselyűsködni mentem oda, hanem egyszerűen szerelmes vagyok az antik bútorokba, berendezési tárgyakba, így a szívem szakadt meg, hogy így elkótyavetyélték a nagyi örökségét. Az egyetlen, ami megmaradt, az a nagy, aranyozott keretű tükör volt, ami a hálószoba falán lógott. Hála az égnek, ezt vagy nem vették észre, vagy ehhez ragaszkodott leginkább nagyanyám, de valahogy megúszta. A barátnőm is velem volt, ő pedig első látásra beleszeretett, így eldőlt: visszük magunkkal.

Sajnos elég megviselt volt már a keret, ami nem csoda egy majdnem 200 éves darabnál, de úgy voltam vele, hogy ezt most inkább nem próbálom saját kezűleg megjavítani, itt muszáj lesz szakemberhez fordulni. Meg is kerestem egy hagyományos keretezőt, aki restaurálást is vállal, és elvittem hozzá. Ő szépen felmérte, megállapította, hogy közel sem akkora a gond, mint azt elsőre feltételeztem, és megállapodtunk egy árban és az időpontban, amikor jöhetek érte.
Miközben vizsgálta a keretemet megállapítottam, hogy érdekes módon finom meleg volt a műtermében, holott egyáltalán nem láttam semmilyen hőforrást. Meg is kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetséges ez, miközben odakint közel -10 °C volt. Nagy lelkesedéssel mesélte, hogy nemrég újíttatott, és elektromos padlófűtéssel szereltette fel a helységet. Lényegesen gazdaságosabb, mint a korábbi fűtésrendszere, ráadásul egész más hőérzetet ad a sugárzó hő révén, és a por sem száll úgy, mint korábban. Javasolta nekem, hogy én is keressem el az elektromospadlofutes.info-t, ő is velük csináltatta a magáét. Szépen megköszöntem, de szinte azonnal el is felejtettem, mert a műteremben kiállított csodás régi képkereteket nézegettem.

Már elindultam hazafelé, mikor megcsörrent a telefonom. Láttam, hogy anyám az, úgyhogy inkább félreálltam, mert sejtettem, hogy ez hosszú lesz. Igazam is lett. Bosszúsan hívott, hogy a nagybátyámmal úgy döntöttek, hogy eladás helyett inkább kiadják a nagyi lakását, de nem tudnak megegyezni a fűtés korszerűsítésében. Na, szépek vagytok, mondtam, egyszer értetek egyet, annak is vita a vége. Aztán beugrott, amit az öreg keretező mondott, és megkértem anyámat, hadd hívjam vissza, mert lehet, hogy tudom az írt a bajukra. Gyorsan visszafordultam, és visszasiettem a keretezőhöz, akit szerencsére még ott találtam. Elnézést kértem tőle az ismételt zargatásért, és el is kezdtem faggatni elektromos padlófűtés ár, feltétel, elérhetőség, idő, és minden egyéb ide kapcsolódó témában. Szerencsére készségesen válaszolt minden kérdésemre, ismét lediktálta nekem, hogy elektromospadlofutes.info, és pedig újra hazafelé felhívtam a civakodó ősöket és megbeszéltem velük a találkozót.

Nálunk gyűltünk végül össze, és a számítógépemen meg is tudtam nekik mutatni mindent, amit az elektromos padlófűtéssel kapcsolatban találtam. Még ha a két örök veszekedőt nem is győzte volna meg a sok technikai infó, bedobtam a két ütőkártyát: gazdaságosabb az üzemeltetése, mint a hagyományos fűtésrendszereké, és nagyban növeli a lakás értékét. Na több se kellett nekik, meg is egyeztek benne, hogy ez legyen a végső megoldás. Nem sokkal később neki is álltak felújíttatni az anyjuk egykori lakását, és fél év múlva ott volt kiadásra készen, elektromos padlófűtéssel.
Hogy őszinte legyek, nekem is annyira megtetszett, hogy a barátnőmmel megállapodtunk: ha egy-két év múlva mi is felújíttatjuk a lakásunkat, akkor biztosan mi is az elektromos padlófűtést fogjuk választani.