A vendégeket szeretettel, és nagy elő munkával fogadjuk.

Nemrég egy nagyobb csoport látogatott, meg az Erdélyi barátaim közül. Persze jelezték jó előre, hogy jönnek és tudjak készülni, hogy viszonozzam azt a vendégszeretet, amit náluk kapok minden alkalommal, ha lehetőségem nyílik arra, hogy meglátogassam Őket otthonukban.  Most ők jöttek és ki szerettem volna tenni magamért.  Sok programot szerveztem, de nagyban megkönnyítette a Túrkevei termálfürdő a dolgomat. Egy teljes napi programot megoldottam egy kellemes lazulással. Azért nem szerettem volna, ha egy olyan élménnyel mentek, volna haza vendégeim, hogy eljöttek fürödni és kés. Ezért egy kis régiós bejárást szerveztem nekik. Kecskeméttől, Székelyhídig bejártunk mindent. Két napos túráról beszélek és azért ezt nem volt egyszerű leszervezni.

A szervezés!

Az egyik véleményem szerint fontos feladat a szállás megszervezése.

Ez egy két főnél még nem akkora gond, De 18 személy esetén már eléggé komoly feladat. Figyelembe kell venni, hogy egy helyen legyenek, hiszen ez elronthat mindent. Ezt egy közeli, de olcsó kis panzióban meg tudtam oldani, főleg, hogy még nincs turisztikai csúcsforgalom.airport-178192_1280

 A másik nagy feladat, az étkezés. Ezt egyszerűen megoldottam nálam a teraszon. Minden étkezést le tudtam bonyolítani ebben a formában. Addig is jókat beszélgettünk.

A harmadig a programok megszervezése.

Ezzel nem volt igazából sok teendőm, mert ismerem ezt a környéket, és tudom hová érdemes menni és hová nem. Meg is rajzoltam egy egyszerű, de áttekinthető térképet. Nem is térkép, inkább csak egy túraterv lett belőle.

Az utolsó feladat viszont nagyon nehéznek bizonyult. Igazából ez adta a legnagyobb fejtörést. Igen az utazás egyik legfontosabb eleme a személyszállítás. Sokat törtem a fejem ezen, de nem találtam megoldást rá. Történt viszont, hogy miközben a gyalogátkelőhelynél vártam, hogy át mehessek az úton, egy kisbusz megállt és átengedett. Természetesen udvariasan intettem neki, hogy megköszönjem, gesztusát. Viszont mikor odanéztem, akkor, mint egy ajándék, egy felirat árulkodott a megoldásról, hogy vendégeim szállítását, egyszerűen megoldhassam.  A kisbusz egy bérelhető jármű volt. Gyorsan le is beszéltem mindent az oldalán látható telefonszám segítségével.

Innentől már csak a bort kellett megoldanom, de ez volt a legegyszerűbb.

A kirándulás!

Késő délután érkeztek meg a vendégek. Fáradtak voltak az utazás miatt. Nem vágytak másra csak egy kiadós fürdőre, és egy finom vacsorára. Másnap reggel megreggeliztünk, és jött értünk a megrendelt kisbusz. Kényelmesen elfértünk benne és még klíma is volt. Az közös utazgatás öröme, mindent felülmúlt. Hihetetlen jó hangulat volt, és szinte alig vártuk, hogy mehessünk valamerre. Sosem volt ilyen jó utazgatásom eddig. Tulajdonképpen, az általam készített túraterv, nem is került elő. Mi csak mentünk, és ha láttunk valami olyat, ami felkeltheti az érdeklődésünket, akkor megálltunk, és megnéztük. Mindent csak spontán. Véleményem szerint ez a spontaneitás tette ezt a párnapos baráti találkozást ennyire tökéletessé.  Az a sok tervezés, a sok szervezés nem hozta meg a várva várt eredményt. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem az hozta meg. Vendégeim, barátaim, úgy mentek el tőlem pár nap múlva, hogy alig várják a következő alkalmat. Megígérték, hogy jövőre visszajönnek, és bérelünk, ismét egy ilyen kisbuszt és nem megyünk célirányosan sehová, csak bolyongunk, és közben énekelgetünk.

Tehát az a tanulság, hogy hiába tervezel minden percét meg egy ilyen találkozónál. Mindig improvizálni kell, és hagyni, hogy a sodrás vigyen minket.