Férjem története

A férjem kivételes módon kérte meg a kezemet, olyan újszerű eljárással, amelyhez hasonlót még egy barátnőmtől sem hallottam, az újságban sem olvastam, és a tévében sem láttam. Amikor felkeltem reggel, még egyáltalán nem gondoltam, hogy délután már a menyasszonyiruhak.info oldalát fogom nézegetni.

Leveleket hagyott nekem, amelyekre különböző helyszínek voltak felírva, amelyeket meg kellett találjak – úgy indult, akár egy kalandjáték, a konyhaasztalon felejtett egy papírt, amelyre egy versike volt írva:

Logodi utcát ne keresd,

Az autót se vezesd,

Menj át szépen a hálóba,

Nézz be az ágytartóba.

Szót fogadtam a levélnek, átbattyogtam a másik szobába, és megtaláltam a következő cetlit, a következő formailag roppant szerkesztett, rímeit tekintve kivételes verssel:

Ez itt egy játék neked,

Ajándékod a végén megleled.

Utazz el most anyádhoz,

Új levelet majd ő hoz.

Azon gondolkodtam, hogy föl kéne hívjam, hogy most nincs kedvem vele bohóckodni, legyen szíves, és mondja el mit akar tőlem (akkor még nem tudtam, hogy az életemet), de úgy éreztem volna, elrontom a játékát, amit gondosan kitalált, még ezeket a béna versikéket is ő írta, kidugott nyelvvel, nagy koncentrációval. Szóval kocsiba ültem és elkértem anyámtól a következő üzenetet. Ő nagy lelkesen továbbította számomra a cetlit, aztán mentem is tovább a lovardához, az uszodánál is tettem egy kört, míg végül a főtéren kötöttem ki. A város főterén hangosbemondóval egy bohócnak öltözött figura elkiáltotta magát, amint megpillantott:

Hogy mit akarok tőled, tőlem miért kérded.

A választ megtalálod, nem kell tőlem várnod.

Ahol a virágos a virágait árulja,

A tükörképed elárulja.

Nem gondoltam, hogy Iván ilyen összetett, több komponensből álló rejtélyt is elém fog majd állítani, a feladattól szinte megtántorodva, kicsit unottan, kicsit azért izgulva, de odamentem a virágárus bódéjához. Ott volt egy hatalmas kérdőjel, apró tükrökből kirakva. Elképzeltem, ahogy Tamás a pincébe épített műhelyében ideges pontossággal darabolja, tördeli a nappalinkban lévő tükröket, aztán a kezét is nagy szorongásában. A kérdőjelet persze egyből megértettem, sírva is fakadtam igényesen, aztán amikor előlépett a virágos bódéból Tamás, egy csokor rózsával a kezében… Rögtön tudtam, hogy megérte a játékot végigcsinálni.

Nem gondoltam volna, hogy a nagy bolyongáson után a városban a következő, és egyben legfontosabb állomás számomra a menyasszonyiruhak.info weblapja lesz. Számos dologban bizonytalan voltam a leendő esküvőnk kapcsán, de legjobban a menyasszonyi ruha miatt aggódtam már évek óta. Fogalmam sem volt, Tamás mikor fog megkérni, meg fog-e egyáltalán, de az esküvői ruhára egyből rástresszeltem. Nem tudtam évekig, hogy varrassak-e, vegyem-e meg, béreljünk inkább… még a színét sem tudtam eldönteni annak a szerencsétlen ruhának. Annyi árnyalata van a fehérnek, ráadásul az apró minták is tetszettek nekem egy menyasszonyi ruhán, a csipkét már eléggé untam, unásig nézte már mindenki őket amúgy is az évszázadok során.

A menyasszonyiruhak.info segített abban, hogy megtaláljam az igazit. Tudtam, hogy mi mindenre kell figyelnem… de ezeket egy helyen sehol sem gyűjtötték össze, egy frusztrált menyasszonynak pedig arra van szüksége, hogy valaki (ez esetben valami, egy weboldal) helyette figyeljen, gyűjtse össze az információkat.

Hálás vagyok a menyasszonyiruhak.info oldalának, hiszen talán a legfontosabb szempontot, a fazon mibenlétének fontosságát hangsúlyozza.

Egy ideig nagy, abroncsos ruhát szerettem volna, de rájöttem, hogy molett nőként inkább valami olyasmi állna jól nekem, amely kiemeli a domborulataimat, és nem tesz engem nagydarabbá. Szóval egy szép, sellőfazonú ruhát választottam, ami tényleg illett hozzám – ehhez persze kellett a jó belátás, és a weblap bölcs tanácsai.