Gyerek motor verseny, és találkozó

racing-217441_1280Egyik alkalommal, Túrkeve, és környékére mentünk, a fiammal motor versenyre.

A család

Álmomban sem gondoltam volna, hogy amikor a fiam 11 éves lesz, motor versenyekre fogunk járni. De kezdjük is az elején.

A férjem családja, rajong a motorokért. Két fivére van Janinak, a férjemnek. Gondolhatjátok, nem volt könnyű, férjhez menni, egy ilyen családba, ahol ilyen férfiuralom van. Anyósom,alig várta, hogy végre legyen egy menye, akivel lehet beszélgetni.

Jól kijövünk, én nem panaszkodhatok rá, mint sokan, az anyósukra. Azt gondolom, hogy szeret is, hiszen jelenleg, egyedül én vagyok mellette, a kisegít neki, ha szükséges, ezt a sok férfi népséget megetetni! Ha tudja, hogy megyünk, igyekszik mindig a kedvemre tenni, és olyat sütni, vagy főzni, amit én szeretek, vagy netalántán, a kedvencem!

Hogy csak említsek, egy példát. Én a Balaton mellől származom, és minden tájegységnek, megvan, a maga szokása, száj íze. Az én édesanyám, soha nem tett káposztát, a húslevesbe, ki nem állhatom amúgy sem, persze nem én miattam, hanem mert nem volt szokás. Anyósom viszont szereti, és mindig tett bele, de ha mi jövünk, akkor soha sem főzi bele. Ez egy apró figyelmesség, hisz tudja, hogy én nagyon szeretem, a levest, de ha káposzta van benne, akkor nem eszem belőle. Sokáig nem is értette szegény, hogy mi lehet a gond, nem jól főz, vagy mi? Mígnem, a férjem elárulta neki, hogy én nem szeretem a káposzta szagát sem, nemhogy az ízét. Azóta soha nem teszi bele. Ezért mondom én, hogy nem panaszkodhatok rá, tényleg aranyos.

Az első unoka

Emlékszem, mikor anyósomnak, és apósomnak elárultuk, hogy babát várok. majd kiugrottak a bőrükből, apósom, még fel is kapott, és megpörgetett, aztán anyósom jól leszidta, hogy ilyet nem szabad, és meg se forduljon még egyszer a fejében!

Alig várták, hogy megszülessen, a gyermekünk, és végre unokázhassanak.

A nemét nem kérdeztük meg, azt szerettük volna, hogy meglepetés legyen. Inkább semleges dolgokat vettünk, amit egyformán fel vehet egy fiú is, és egy lány is.

Időben született meg, és fiunk lett. Nagyon kislányt vártunk volna, hogy végre erősítse a mi sorainkat, de nem sikerült. Nem baj, de egészséges, és ez a fontos. Végül kora tavasszal, március 2.-án látta meg a napvilágot. Helyes kiskölyök volt, és nagyon formás. A maga majd 4 kilójával, és 54 centiméterrel.

Ilyen férfiuralom mellett, egyértelmű volt, hogy anyósom kislányt szeretett volna, de a fiúnknak is nagyon örült.

Az első unoka

Minden családban, az első unoka érkezése, a legnagyobb öröm. Nálunk sem volt ez másképpen. Körbe rajongja mindenki. Innen van a motor szeretete is, hiszen a nagybátyai mindent megtesznek azért, hogy a kedvében járjanak. Amit csak lehet, megvesznek neki, és elkényeztetik.

Még járni is alig tudott, de már motorra ültették. Számtalan fénykép készült róla, ahogyan a motoron üldögél.

Miután kicsit nagyobb lett, és elkezdte élvezni a motorozást, egyáltalán meg tudott ülni rajta megtanították apránként minden fortélyra.

Mára, versenyekre járunk. Az első motort, és az első  ilyen gyerek bukósisakot is úgy kapta ajándékba, közösen tőlük.

Számtalan versenyen vett már részt, és nagyon szeret járni. Én pedig igyekszek, minden versenyre elmenni, és szurkolni.

Igaz, most, hogy a kis tesóval vagyok 6 hónapos terhes, aki mellesleg kislány lesz, kevesebbet tudok kimozdulni, mert jobban, és hamarabb elfáradok, de a család mindig ott van, és szurkol neki. Ezt betudhatjuk, amolyan pasis programnak is.