Kávéval a balszerencse ellen

„A babonás emberektől mentsem meg a jóisten!”, mondogatta mindig nagyanyám, aki egyszerre volt a legvallásososabb és a legszkeptikusabb ember, akit ismertem. Minden vasárnap templomba ment, és néha hétköznapokon is meghallgatta a reggeli misét, ha volt rá ideje. Feltétel nélkül hitt egész életében. Ezzel párhuzamosan kétségbe vont mindent, amire nem volt kézzel fogható, tudományos magyarázat. Csak nevetett az olyan dolgokon, mint az ufók, paranormális jelenségek és ezek hívői. „Lárifári!”, „Nonszensz!”, hajtogatta nekünk, gyerekeknek, amikor éppen ilyesmiről beszélgettünk.

Ami viszont mindennél jobban ki tudta hozni a sodrából, azok a különböző babonák voltak. A babonás embereket nemes egyszerűséggel bolondnak gondolta. A családunk tagjaitól pedig teljességgel elfogadhatatlan volt számára bárminemű babonás megnyilvánulás. Még azt sem tűrte meg, hogy lekopogjak valamit, amit nem akartam elkiabálni.

Ha az ember ilyen szellemben nevelkedik kicsi gyerek korától kezdve, akkor bizony ezt a nézetet előbb-utóbb a magáévá teszi. Ma már én sem figyelek arra, hogy ne üljek az asztal sarkára, nem kezdek el sikítozni, ha valaki körbesöpör, és nem keresem veszettül a gombomat, amikor kéményseprőt látok.
Nem vagyok annyira hevesen a babonák ellen, mint nagymamám volt, de azért a szememet forgatom, amikor péntek éppen tizenharmadikára esik, és tele lesznek a közösségi oldalak olyan történetekkel, hogy kivel milyen borzalom esett meg aznap.

Ezzel szemben, a legjobb barátnőm, Linda borzasztóan babonás. A mai napig egy olyan férfira vár, akinek majd „J” betűvel kezdődik a neve, mert gyerekkorában megcsinálta az „almahéj” jóslatot, és ez a betű jött ki. Ennek a lényege, hogy a leendő menyasszonynak egy almát meg kell hámoznia olyan módon, hogy a héj egyben maradjon, majd a válla felett hátra kell dobnia a héjat. Amilyen betűre hasonlít az alma héja, olyan betűvel fog kezdődni a férje neve. Linda esetében ez egy „J” volt, tehát ő azóta is csak Jánosokkal, Jakabokkal, Józsefekkel, Jeromosokkal és más „J” betűs férfiakkal akar ismerkedni. Hiába mondom neki, hogy ez butaság, mert az ő analógiáját követve, az összes Róbert, Zsolt, Szabolcs, Ferenc nőtlen maradna… mégis hogy tudna egy összefüggő, eldobott almahéj „R”, „Zs”, „Sz” vagy „F” alakot ölteni?
De persze Linda hajthatatlan, ő keresi tovább a nagy Ő-t. Vagyis a nagy „J”-t.

Ettől függetlenül a házibulikra mindig meghívok Tamásokat, Gáborokat és Andrásokat is, hátha végre kiderül, hogy valamelyiknek Jenő a második keresztneve. A házibulijaim egyébként mindig jól sikerülnek, van valami tehetségem ahhoz, hogy jó társaságot hozzak össze. A legritkább esetben torkollik katasztrófába egy-egy ilyen este, és annak rendszerint Linda van a középpontjában.
Így történt ez múlt szombaton is, amikor latinos, táncos bulit szerveztem magamhoz. A lányok kitettek magukért, volt olyan, aki flamenco táncosnak öltözött, a fiúk közül is többen élénk színű ingben érkeztek. Nem akartam hinni a szememnek, amikor láttam, hogy Linda egy Zoli nevű fiúval táncol éppen. A Zoli egyáltalán nem kezdődik „J”-vel. Láthatóan jól érezték magukat, amikor Zoli kipörgette Lindát, aki elvesztette az egyensúlyát, és felborította a nappalim szélén álló tükröt. A tükör persze ezer darabra törött, és Linda az üvegszilánkokat bámulva sokkot kapott. Neki semmi baja nem esett, legalább is fizikailag, de a sokkhatás elmúltával rögtön zokogni kezdett.
A vendégek értetlenül álltak a törött tükör fölött keservesen bömbölő barátnőmet nézve. Én voltam az egyetlen, aki tudta, mi a baj, miért borult ki ennyire Linda. Ha összetörünk egy tükröt, az hét év balszerencsét jelent.

Hazaküldtem a vendégeket, összesöpörtem a tükördarabokat, míg Linda a kanapén hüppögött.  „El kell ásni!”, mondta végül a kezemben lévő papírszatyorra, amiben a szilánkok voltak. „Jaj, ne már! Én ezt most kidobom a kukába.”, válaszoltam neki, mire megint sírni kezdett, „Oké, oké, elássuk!”, adtam be végül a derekamat. Játszós ruhát vettem fel, és kimentem a kertbe szombat este egy ásóval és egy papírszatyorral. Láttam, ahogy a szomszéd néni értetlenkedve méreget az ablakból. Senki el nem hiszi majd nekem, hogy egy zacskó üvegszilánkot ástam el a sötétben…

Miután visszamentem a házba, Linda már álomba sírta magát a kanapémon. Betakargattam, és elkezdtem agyalni, mivel vidíthatnám fel másnap reggel… számba vettem, mit is szeret az én barátnőm. Imádja a krimiket, a tűsarkú cipőket, a túrós palacsintát és a kávét. Ezek közül holnap reggel a túrós palacsintát és a kávét tudom prezentálni neki.

Reggel palacsintával és kávéval ébresztettem Lindát. Sikerült egy kis mosolyt az arcára csalnom, de láttam, hogy így is megviselte az este. Biztosítottam arról, hogy elástam a tükröt, és ha a minden lében kanál szomszéd néni nem hívja rám a rendőrséget a gyanús akcióm miatt, akkor ott is marad a földben, jó mélyen, a balszerencsével együtt.
A kávétól kis színt kapott az arca, és úgy tűnt, hogy sikerült megnyugtatnom őt, így reggeli után hazafuvaroztam.

Másnap felhívtam, hogy megkérdezzem, van-e kedve velem ebédelni, mire közölte, hogy megfázott és inkább ágyban marad. Az ezt követő napokban egy sor apró, de egyértelműen rossz dolog történt Lindával. Először elhagyta a kedvenc sálját, azután leette spagettivel a kanapéját, és a paradicsomos, olajos folt nem jött ki a fehér huzatból, majd a fodrász elrontotta a hajfestését (fekete lett sötétbarna helyett), végül egyik este sírva hívott fel, hogy nem tud elmenni otthonról, mert nem találja a lakáskulcsát. Nekem szerencsére van kulcsom a lakásához, így rögtön átmentem hozzá és útközben csináltattam még egy szettet arra az esetre, ha ezt is elkutyulná. Ő természetesen meg volt győződve arról, hogy az összetört tükör tehet mindenről, én pedig nem tudtam jobb belátásra bírni.

Muszáj bebizonyítanom neki, hogy a hülye tükörnek semmi köze a történtekhez. Kell, hogy valami jó történjen Lindával, amire nem számít! Elhatároztam, hogy meglepem valami figyelmességgel. Egy ajándékból ugyan mi rossz származhatna? Újra átgondoltam, minek örülne… krimi könyvet nem veszek, mert nem tudom, mi van már meg neki. Nehogy az is rossz óment jelentsen, ha valamiből két példány van a házban! Tűsarkút sem veszek neki, mert ha feltöri a lábát (mindig feltöri a lábát!), akkor azzal erősítem a negatív szériát. Palacsintát nem adok ajándékba… mert az csak palacsinta! Maradt a kávé…

ajandek.varazslo.hu/blog/item/ajandek-kaveimadoknak

Mivel ellentétben vele, én nem vagyok nagy kávérajongó, ezért keresgélni kezdtem a neten, hogy mégis minek örülne egy koffeinmániás. Így leltem rá az ajandek.varazslo.hu/blog/item/ajandek-kaveimadoknak oldalra, ahol sok hasznos és érdekes információt olvastam a témában. Az ajandek.varazslo.hu/blog/item/ajandek-kaveimadoknak oldalról vettem végül az ötletet, hogy egy vidám mintás termoszt kap ajándékba, és hozzá egy kávéválogatást. Van benne mindenféle különlegesség is… vaníliás, mogyorós, kókuszos kávé.

Nem szóltam Lindának, hogy meglátogatom, csak spontán beállítottam az ajándékkal hozzá. Majd kiugrott a bőréből! A termosznak és a kávénak is örült, de leginkább annak, hogy bebizonyítottam neki (az ajandek.varazslo.hu/blog/item/ajandek-kaveimadoknak segítségével), spontán nem csak rossz, hanem jó dolgok is történhetnek az emberrel. Törött tükör ide vagy oda.
Azóta nem történt vele rossz dolog, és minden nap a kezében látom a mintás termoszt, ami emlékeztetőül szolgál mindkettőnknek, hogy magunk alakítjuk a sorunkat.